Mindig kockázatos dolog valami olyasmit újraéleszteni amiről kedves emlékeket dédelgetünk a szívünkben. Ugyancsak nagy hiba lehet egy olyanMindig kockázatos dolog valami olyasmit újraéleszteni amiről kedves emlékeket dédelgetünk a szívünkben. Ugyancsak nagy hiba lehet egy olyan mozifilmet újranézünk amire gyerekkorunkból úgy emlékszünk, hogy életünk legjobb mozija volt. Hasonló a szitu a Shaq Fuval Legend Rebornnal is, főleg hogy a mai fiatalok körében a legtöbben már azt se tudják kiről mintázták a főszereplőt.
A 2,16 méter magas Shaquille "Shaq" O'Neal-t nem nagyon kell bemutatni az én generációmnak, hatalmas (szó szerint) kosárlabda játékos volt, ahogyan azt is mindenki tudta róla – elég volt csak egyszer hallani beszélni - hogy elképesztően elmebeteg egy humorral rendelkező fickó, szinte képtelenség vele egy komoly szót ejteni. Nem is csoda, hogy a Shaq Fu főszereplője ekkora forma, viszont aki ezeket a dolgokat nem tudja, annak kissé erőltetettnek tűnhet az egész karakter, ahogyan maga a nem kicsit elmebeteg sztori is.
A történet egyébként legyen bármennyire is ostoba és bugyuta, fontos részét fogja képezni az egész játéknak, ugyanis meglepően minőségi szinkronhangokat hallhatunk alatta, többek között Shaq saját hangját kölcsönözte a játékhoz, a látványos és színvonalas, minőségi, anime stílusban megrajzolt étvezetőkről nem is beszélve. Illetve játék közben is folyamatosan beszélnek a szereplők, be-be szólogatnak egymásnak, a legtöbb konfliktus egy kis szájkaratéval kezdődik hogy valódival érjen véget.
A Shaq-Fu igyekszik meglovagolni az eredeti koncepciót, a gond itt csak azzal van hogy hiába a látványos és szép grafika, ez a típusú játékmenet nemhogy a mai fiataloknak de még nekem öreg rókáknak is, akik konkrétan ilyeneken nevelkedtek, sem annyira kézre álló már és kényelmes ez a megoldás. Kezdjük rögtön azzal, hogy Shaq-nek valahogy nincsen súlya, annak ellenére hogy egy két és fél méteres izomkolosszus, nemhogy a gravitáció nem hat rá, de még csúszik is a földön mintha mindig korcsolya lenne a lábán. Nagyon nehéz egyenesen tartani, ami egy olyan bunyós játéknál, ahol a jó vonal belövése alapkövetelmény, frusztrációkhoz vezethet. Nem komfortos irányítani a játékot, ami nagyon kellemetlen tud lenni.
Szerencsére az hamar kiderül, hogy nem lesz szükségünk az ütés gomb nyomogatására, elég csupán egyszer rátelepednünk és emberünk a végtelenségig fog ütögetni. Ha bevittünk pár ütést, akkor érdemes nyomni egy rúgás gombot is, amitől szó szerintem egy jó két méteres cipő fog megjelenni és válogatottan látványos és vicces módokon fogjuk alaposan megcipőzni a delikvenseket. Lesznek olyan pajzsos ellenfelek, akiket csak ilyen módon lehet megsebezni illetve lesznek, akiket meg a felöklelő (dash) mozdulattal tudunk némileg megpuhítani. Shaq képes lesz ugrani is, természetesen a teljes súlytalanság törvényei szerint, falevél súlycsoportban, ilyenkor érdemes a levegőben még egy támadás gombot is nyomni hátha történik valami. A felöklelő és a földbeütő szupermozdulatokhoz kombózni kell, hogy feltöltődjön a csíkjuk, ezekből első körben összesen kettő támadást tudunk felstackelni. Végül pedig nem szabad megfeledkezni Shaq őrületes extra képességéről, amikor magára kap pár vasdarabot és átmegy gőzmozdonyba, ilyenkor szinte halhatatlanok vagyunk és vagy ötször gyorsabban ütögetünk. Néger harcosunk elég hamar túlmelegszik, a melegedést nem tudjuk elkerülni, esetlegesen némi szünet beiktatásával, mindenképpen meg kell történnie, szóval ezzel ne is bajlódjunk. Túlmelegszünk, lihegünk pár másodpercet, ilyenkor tudnak minket sebezni is, de ezzel nem törődünk majd mehet is tovább a dara.
A Shaq Fu – a Legend Reborn alapvetően egy ingyenes játéknak tűnik, majd az első epizód végén egy döbbenetes cliffhanger után benyögi a játék, hogy ha folytatni akarjuk a maradék hat pályát, akkor bizony perkáljunk le 4.99-et. Ettől kicsit dobtam egy hátast, lévén a játék szerintem nem ér ennyit és különben is senki nem mondta hogy ez csak egy demo. Nem szép húzás a készítőktől, lehetett volna ezt elegánsabban is csinálni, de mindegy is, nem fogok ettől a falnak menni. Ezért is lett a tesztünk egy kicsivel rövidebb a megszokottnál. Szóval akkor összegezném is a dolgokat; szép látvány, vicces prezentálás, minőségi átvezetőkkel, szinkronnal, állatira jó betétdalokkal, ütős szövegeléssel, közepesen gyenge irányítással, a figyelmünket könnyen elveszíthetjük, könnyen unalmassá válhat a játékmenet. Nem igazán éri meg azt az öt dollárt, de arra jó lesz hogy ha neked mégis, akkor legalább ki tudtad előtte próbálni.… Expand
