Végre valaki elég bátor volt változtatni kicsit a siker receptjén …
Az már megint csak más kérdés, hogy mindezt milyen módon teszi, és hogyVégre valaki elég bátor volt változtatni kicsit a siker receptjén …
Az már megint csak más kérdés, hogy mindezt milyen módon teszi, és hogy ezek a változtatások elég jók-e ahhoz, hogy a nagyérdemű tátott szájjal álljon hozzá a projekthez és félredobjon minden korábbi sikercímet, melyek eddigi életük minden percnyi szabadidejét elrabolták …
Igaz nem ismertem korábban a Hero Academy első részét, de sikeresnek kellett lennie, ha elkészült a folytatás, éppen ezért igyekeztem a megfelelő tisztelettel bánni vele, mert bevallom már az első pillanattól fogva képtelen volt lekötni a figyelmemet. Pedig láttam én is a csodaszép grafikát (igaz sajnos eléggé megosztó ez a stílus, nem éppen populáris fajta), ami egyfajta képregényszerűséget igyekszik követni, a hangok jók, az effektek szépek, de valahogy nem fogott meg.
Aztán adtam neki egy hetet, kicsit mélyebben beleástam magam a tennivalók tengerébe, mert abból aztán lesz bőven. Egyrészt ott van a hosszú és változatos kampány, amin ha végighaladunk, tutira képben leszünk mindennel kapcsolatban, hogy mi merre hány óra. De érdemes a nem sokkal későbbi (első pár pálya után) kihívásoknak is nekiállni, mert valójában ezek arra lettek kitalálva hogy mindenre megtanítsanak minket ami a játékkal és a szövődményes szabályrendszerrel kapcsolatos.
A Hero Academy stílusát tekintve a manapság oly divatos kártyajátékok csoportjába osztható, de nem a realtime fajta, mint mondjuk a Clash Royale, hanem körökre van osztva, mindegyik körnek megvannak a különböző fázisai, amiket kihasználva tudunk egyes kártyákkal előnyt szerezni. Leginkább a Hearthstone-hoz tudnám hasonlítani, de annyival azért fejlettebb nála, hogy itt vizuálisan is láthatóak a lények és ahogyan harcolnak egymás ellen, illetve itt oldalról, egyfajta izometrikus kameraállásból láthatjuk a csatateret. Ami még újdonságnak számít, azok a lélekkövek. Ezeket kell megvédenünk az ellenség elöl és persze nekünk is akkor írja ki a képernyő a győzelmet, ha sikerült ezt (ezeket) szétvernünk.
Természetesen itt is lesznek lények, fegyverek, csatolmányok, varázslatok, minden ami szem szájnak ingere, miután megcsináltuk az összes sztori és kihívás küldit garantáltan profi játékosok leszünk és addigra már talán össze is tudtunk rakni egy olyan ütős paklit, amivel elindulhatunk a multiplayer kőkemény világába. Legalábbis ezt hihetnénk elsőre, a gyakorlat az úgy néz ki, hogy simán átvágjuk magunkat az első pár ligán, megyünk előre mint kés a vajon, de aztán ahogyan az lenni szokott beleütközünk a fizetős játékosokba és le is pattanunk róluk, de úgy hogy az nagyon fájni fog. A játék ugyanis remekül játszható ráfordítás nélkül is, felvesszük a napi ingyenes ajándékokat, videókat nézegetünk, gyűjtjük az aranyat, kártyapakkokat veszünk, de ha komolyabb eredményeket szeretnénk elérni akkor bizony arra költeni kell. Vagy éppenséggel évek alatt elérni azt, amit más pár óra ráköltéssel.
Ez a hatalmas probléma manapság ezekkel a játékokkal, de nincs mit tenni, ilyen világban élünk és lassan már a nagytestvéreken, konzolon és PC-n is divatba jönnek a hatalmas nagy idézőjelben lévő „free to play” játékok ahol a „Pay to win” visz mindent. Ráadásul a Hero Academy-nek hiába sikerült újítania pár vonalon, nem elég jó ahhoz, hogy le is kössön minket ilyen hosszú időre. Engem nem fogott meg, számomra egy középkategória, amiről tudjuk, hogy kipróbálni érdemes, de világot nem fognak vele megváltani.… Expand
